JÁTÉK AZ OLVASÁS Versek, mondókák A mondókák, versek mondogatása elősegíti az oldott beszéd kialakulását, bővíti a szókincset, erősíti a spontán figyelmet, gondolkodásra késztet, fejleszti a szóbeli szövegalkotást, fejleszti és javítja a beszédet. A gyermekek nagyon kedvelik a ritmusos verseket, mondókákat, hosszú ideig képesek eljátszani egy-egy rigmus ismételgetésével. Ajánlok nektek néhány kipróbált darabot, amiből kedvetekre válogathattok. A gyerekek könnyebben tanulnak meg új dolgokat, ha az kötődik valamihez, ezért válassz a hónapokhoz, alkalomhoz illő verset, mondókát. Őszi versek Esik eső, csepereg, Sárga levél lepereg. Esik eső, csepereg, A kisegér kesereg. Esik eső, csepereg, Megáznak a gyerekek. Esik eső, csepereg, Táncolnak az egerek. Esik eső, ujujuj, Méghozzá a szél is fúj Tegnap korán esteledett, sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarban, kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél lankadatlan, melenget a moha paplan. Jó meleg a földi fészek, aludjatok kis tüskések. Október, ber, ber,ber Fázik benne az ember Bóbita, Bóbita álmos Elpihen őszi levélen, Két csiga őrzi az álmát, Szunnyad az ág sűrűjében Csepp-csepp csepereg, őszi levél kesereg. Ne keseregj kis levél, levélrügyed újból él majd, ha itt a Kikelet, új levélke születhet! Piros alma, de kerek, Kóstoljuk meg gyerekek. Ugye édes, ugye jó? Nekünk hozta Őszanyó! Raggamby András: Tavasztól tavaszig /őszi részlet/ Elmúlt a nyár, itt az ősz, Kampósbottal jár a csősz. A présházban must csorog, Forrnak már az új borok.   A kék szílva Rád nevet, Alma, körte Integet. Hamvas szőlő Jaj, de jó, Hozzá kenyér, friss dió.   Ott hántják a tengerit, Krumplit szednek Nézd, emitt. S ez a lárma Micsoda? Kirándult az Óvoda.   Sárgulnak a levelek, lassan mind-mind lepereg. Elnémul a sok madár, fecske, gólya Messze jár. Október ber, ber, ber, fázik benne az ember. Szőlőt csipked a dere, édes legyen szüretre.   Kemény dió, mogyoró, kis mókusnak ez való. Odújába elrakja, Télen elropogtatja.   Sötétben is fúj a szél, hosszú lába földig ér. Eresz alatt kopogtat, ne hajolj ki, megfoghat!      Osváth Erzsébet: Ribillió Ez aztán a ribillió, lepottyant egy rakás dió. Hogy lepottyant,összekoccant, összekoccant,nagyot koppant. A tolvaj szél járt a kertben, láthatatlan köpönyegben. A diófát megtépázta, megtépázta,megdézsmálta. Aztán eltűnt,mint a pára, köd előtte,köd utána. Szilágyi Domokos: Táncol a sárga Táncol a sárga, nyekereg a kék, brummog a barna, megered az ég. Vicsorog a rozsdás, lobog a piros, fenyeget a fekete, kikap, aki rossz Kelep, kelep gólyamadár, itt van az ősz, elmúlt a nyár. Kár, kár, hogy elment a nyár Gólya, fecske hamar elment, Várhatod a hideg telet. Elmúlt a nyár, itt az ősz, Szőlőt őriz már a csősz. Sarkadi Sándor: Édes ősz Édes ősz jött Hull a körte Hamvas szilva Hull a földre. Itt az alma Kasba rakd! Ott a szőlő, Hamm, bekapd! Bokor alatt dió búvik, Ott ne hagyd! Őszi mutogatós mondóka Gomba, gomba, gomba, (öklök ütögetése) nincsen semmi gondja, (kezek forgatása) ha az eső esik rája, (ujjak mozgatása) nagyra nő a karimája. (karkörzés a fej felett) Az esőt csak neveti, (szájra mutogatás) van kalapja, teheti. (fej ütögetése) Radnóti Miklós: Október Hűvös arany szél lobog, Leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, Aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, Csapzott sárga zászlait Eldobni még nem meri, Hát, lengeti a tengeri. Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van? Öt ujja van a gesztenyefa-levélnek, öt ujja van, mint a gyerek kezének. öt ujja van, nem mind olyan, a legtöbbjének hét ujja van. Öt ujja, hét ujja, hozzá még a hátulja! Piros alma, de kerek, kóstoljuk meg, gyerekek! Ugye édes, ugye jó? Nekünk hozta Ősz-anyó. Kányádi Sándor: Jön az ősz Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat Miből lesz a kalácska? Miből lesz a kalácska? - Búzácskából. S a búzácska? - Kikél a barázdából. Eke vasa eltemeti, Lanyha eső költöget. Nap sugára feltámasztja, Lábát kasza elvagdossa, Ló a szérűn megrugdossa, Két kemény kő összezúzza, A gazdaasszony megdagasztja, Forró kemencébe dugja, S ha kiveszi, látod: Megsült a kalácsod. Weöres Sándor: Galagonya   Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Molnár Zsuzsa: Álmos medve Álmos medve dirmeg-dörmög, bóbiskol az apró hörcsög. Kócos macska ágyát bontja, sündisznó a lámpát oltja. Fűszál szundít langyos szélben, hosszú pillád hunyd le szépen. Égen-földön csendes minden, csillag fénye álmot hintsen. Téli versek, mondókák Télapóka jujj, jujj , jujj az arcomba havat fúj. Szakállából szerte szét rázza a sok pelyhecskét. Vacognak a gyerekek kapkodják a pelyheket. Nem baj nem baj ez a jó rázd havat télapó. Télapó ünnepén: Tipp-topp, tipp-topp, Ki jön a nagy hóban? Kipp-kopp, kipp-kopp, Ki van az ajtóban? Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró! SZABÓ LÁSZLÓ: Télapó várás Eső szitál, hull a hó Hol késik még Télapó? Lásd, együtt a sok gyerek, Várja, lesi léptedet.   A melegben ülni jó Átfázhattál Télapó! Érezd otthon itt magad! Jöjj be, rakd le zsákodat!   Csevegj velünk, jót pihenj! Mi könnyítünk terheden. Hagyd itt, amit rejt a zsák Komótosan menj tovább! Dalok Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó! Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja. Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja. Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik. Megtölti a Télapó, ha üresen látja. Télapó itt van: Télapó itt van, hó a subája, Jég a cipője, leng a szakálla. Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág. Két szarvas húzta, szán repítette, Gömbölyű zsákját százfele vitte. Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág. Itt kopog, ott kopog Megérkezett télapóka hopp! Télapó bácsi bumm, bumm, bumm Ki zörög a nagykapun? Télapó az senki más, Itt járt már a mikulás. Itt járt nálunk, itt, itt, itt Hozott nekünk valamit Kicsi babát pólyásat Piros almát, pozsgásat. Gryllus Vilmos : Fehér karácsony Fehér karácsony, hóban mosdasz, Ünnepi tisztán nálunk alhatsz. Fekete karácsony, sáros a lábad, Nálunk mégis vetve az ágyad. A zöld fenyőfán Kigyúltak a gyertyák Kispajtások örvendezve Körös-körül járják Te szép zöld fenyő Köszöntünk mi téged Hozz örömöt mindnyájunknak És boldog új évet Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája. Amíg itt a tél, senkitől se fél, Subájára, kalapjára havat szór a szél. Hóember, hóember itt áll az út szélen, hízik egész télen. Ha meleget ad a tavaszi nap, Ide - oda düledezik, csöpög mint a csap. SARKADI SÁNDOR: Télapó  Hegyen, völgyön mély a hó, Lassan lépked Télapó. Ősz szakállán dér rezeg, Messzi földről érkezett. Kampós botja imbolyog, Puttonyában mit hozott? Mindenféle földi jót, Dundi diót, mogyorót. Lassan lépked, mély a hó, Siess jobban Télapó! DONÁSZY MAGDA: Karácsonyfa Karácsonyfa, karácsony Arany dió zöld ágon. Csillagszóró, gyertyafény Ég a fenyő ünnepén. Csilingel a csengettyű Szép vagy fenyő, gyönyörű. DONÁSZY MAGDA: Áll a fenyő Áll a fenyő Az erdőben, Zöld ruhában, Ünneplőben.   Tél van. Ága Csupa hó, Ráfújta a Télapó! Ez újév reggelén… (népköltés)   Ez újév reggelén minden jót kívánok, Ahová csak nézel, nyíljanak virágok. Még a hó felett is virág nyiladozzon Dalos madár zengjen minden rózsabokron, Minden szép, minden jó legyen mindig bőven, Szálljon mindig áldás rátok ebben az újévben. BARS SÁRI: Újévi mondóka   Jó reggelt, szép Újesztendő! Te legfrissebb, korán kelő Meg ne csald hát jó reményünk Űzz el mindent, mitől félünk Intőt, egyest, gondot és bajt Influenzát, pénzszűkét és zajt. Csak azt hozd meg, mit kívántunk Teljesedjék legszebb álmunk: Légy jó hozzánk és bőséges Örömhozó, békességes. FECSKE CSABA: Újévi köszöntő   Itt van már az új esztendő Gazdag padlás, teli bendő Kövér malac, pulyka, lúd Hosszú kolbászt, kurta bút.   A kamrában száz zsák búza Láb a csizmát el ne nyúzza Teli legyen a fazék Jusson nekem maradék.   Tojjék szaporán a tyúkjuk Hogy a rántottát megunjuk Sajtjuk legyen nagy, kerek Hízzanak az egerek. GAZDAG ERZSI: Január   Január, január Mindig hócsizmában jár Jégbajusza, jégkabátja Zúzmara a jóbarátja.   Január, január Palotája nyitva Jégtükörű padlóján Korcsolyázik fiú, lány.   Áll a tánc, áll a bál Kicsi szánkó csengve száll Meg sem áll tán tavaszig Mindaddig, míg havazik. Néhány vers Farsangra Weöres Sándor: A kutya-tár Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek 5 forintért kapható a kutya már. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője Jancsi bohóc a nevem Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén, Szeretném ha szeretnél! Velem nevetsz, ha szeretsz, Ha nem szeretsz elmehetsz! Szívem, mint a cégtábla, ruhámra van mintázva. Kezdődik a nevetés, Tíz forint a fizetés. Ha nincs pénzed, ne nevess. Azt nézd innen elmehess! Gazdag Erzsi: Itt a farsang. Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő. Dirreg, durrog a mozsár, táncosra vár a kosár. A kávészem int neki, míg az örlő pergeti. Heje-huja vigalom! Habos fánk a jutalom Mákos patkó, babkávé, értünk van a parádé. Hegedül a kisegér, pengett rajta. Csellón játszik a macska, vonó a farka. Ez a csuda zenekar: cincog, nyávog, A lagziban a táncot csak erre járod. ANYÁK NAPI VERSEK Az én szívem kis óra Szeretet a rugója, mindig csak azt ketyegi, hogy Édesanyát szereti. Ágh István: Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa Piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva, karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel. Vedd el tőlem, édesanyám, harmat csillag bársony szirmán. Nap csókolta, szél ringatta, kicsi lányod szívből adja. Móra Ferenc : Anyának Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. Ámon Ágnes: Anyák napjára Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett arany fénye lengjen. Ébresztem a kertet, minden fának ágát, Bontsa ki érette legszebbik virágát. Ébresztem a rigót s a vidám cinegét, dalolja mindegyik legszebbik énekét. Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon, az én Édesanyám mindig mosolyogjon! Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna? Tordon Ákos: Anyák napi mondóka Anyukám, anyukám, találd ki, Hogy az én nagy kincsem ugyan ki? Ki más is lehetne, ha nem te. Ültess hát, gyorsan az öledbe. Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél igazakat, szépet, kívántam, hogy a meséd sose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt sose kérted, de talán a két szemem elárulta néked. Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél - bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál - szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó Anyácskám úgy szeretlek téged. Donászy Magda: Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma! Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, anyák napján legyen virág mind a két kezembe. Egyik csokrot neked szedtem, odakünn a réten, Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem. Donászy Magda: Anyák napján Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám. Szőnyi István: Gágog a lúd Gágog a lúd: gigágá, Elmegyek én világgá! Rákiált a pitypalatty: El ne illanj, itt maradj! Tollad csillog fényesen Lépegessél kényesen Öltözz csak fel rangosan Hisz ma Anyák napja van! VERSEK, MONDÓKÁK NYÁRRA Étkezések előtt: Éhes vagyok, dübörög a gyomrom, de szeretnék enni. De szeretnék a szakács néni mellett, konyha kukta lenni. A szakács néni azt mondta, nem lehetek én kukta, Mert ide figyelj Kató, nem igen bízható kecskére káposzta. Éhesek vagyunk, enni akarunk, Addig el nem hallgatunk, Míg enni nem kapunk. Teríteni kéne, mi lesz ma ebédre? Pohár, kanál, mélytányér a kezembe alig fér! Mondókák Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, ez az icike-picike mind megette. Itt a szemem, itt a szám, ez meg itt az orrocskám, Jobbra, balra két karom, Forgatom, ha akarom, Két lábamon megállok, ha akarok ugrálok! Ujjaimat tornáztatom, közben vígan mondogatom: nyitom zárom szorítom föl-le föl-le fordítom zongorázok furulyázok a csacsinak iázok mostmár erősebb lett a kezem, a tornát be is fejezem. Kerekecske, dombocska, itt szalad a nyulacska, erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál. Ide bújuk, ide be, kicsi gyermek keblibe. Ez a malac piacra megy, ez itthon marad, ez kap finom pecsenyét, ez semmit se kap, ez a malac visít nagyot: Uí, uí, éhes vagyok! Megmásztam öt hegyet: Egy dundit, Egy keskenyet, Egy magasat, Egy ékeset, Egy egészen kicsikét, Nekem ennyi épp elég! Versek A Kiskakas rézgarasa: Elgurult egy rézgaras. Fölkapta egy kis kakas. Ha fölkapta, jól tette, a bögyébe betette. De a bögye kidobta, mérges lett a kakasra. Összeszidta a kakast: "Búzát adjál, ne garast!" Kis kakas a piacon búzát vett a garason. Ezt adta a begyének, most már békén megélnek. Naphívogató Süss fel, nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak. Süss fel, nap, fényes nap, kertek alatt egy kis bárány majd megfagy. Sarkady Sándor: Zápor Csipp, csepp Csepereg- Villan, csattan Megered, Záporfüggöny, zuhatag- Fut a felhő, süt a nap. Jött, ment- Jót esett. Fűnek, fának Jólesett. Hajlanak a fűszálak, intenek a békának, Béka vigyázz, ki ne bújj, most guggoljál,most lapulj, Ám a béka nem ügyes, intő szóra nem figyel, Kiugrott a tópartra, hamm a gólya bekapta. Drégely László: Nyári zápor Eső, eső Megered, Sírnak fenn a Fellegek. Patak fölött Mint a híd, Szivárványból Magas ív. Azon át csak Madár jár, Egyenest a Napba száll. Weöres Sándor: Volt egy szép ládika Volt egy szép ládika, nőtt benne egy almafa, én azon az almafán dinnyét szedtem délután. Nagyot ugrott Sárika, beszakadt a ládika.